Jean-Luc Mélenchon interjúja egy internetes ökolapnak
mercredi 18 avril 2012
Jean-Luc Mélenchon : "Megtiltottam magamnak a növekedés szó használatát"
Egy, a Reporterre-nek adott exkluzív interjúban Jean-Luc Mélenchon beszél az ökológiáról, ahogyan még korábban nem tette meg. Számára "a politikai ökológia a baloldal új szervező paradigmája". Reporterre – 2012. április 12
Jean-Luc Mélenchon exkluzív interjút adott a Reporterre-nek, az ökológiai kérdések központi lapjának. A három következő részben először elmagyarázza a saját intellektuális útját az ökológia felé, azután az ökológiai tervezésről, és a zöld szabályokról beszél, végül a nukleáris energiáról, az energiáról általában és a városok terjeszkedéséről. Elismeri a saját adósságát a Zöldek irányában. Számára "a politikai ökológia egy intellektuális kihívás volt". Emlékeztet saját állásfoglalására arról, hogy meg kellene szabadulni a nukleáris energiától, de kiemeli azt a „különösen nagy kihívást”, amit a fosszilis energiától való megszabadulás jelent. És távolságot tart a növekedéstől, mint olyantól, mint amely soha nem vállalt politikai felelősséget.
………………ELSŐ RÉSZ ………………….
« A politikai ökológia intellektuális kihívás volt számomra »
A Baloldali Front jelöltje elmondja, hogy hosszú időn át nem fordított túl sok figyelmet a környezetre, mert azt egy „tisztán felszínes érzelemnek” tartotta (0’34"). Ez a véleménye változott, főleg a marxizmus „halott angyalait” konstatálva, másrészt a Zöldek hatására, akik iránt „teljesen elismeri ezt az adósságunkat” (2’15"), mert „ők hozták oda ezt a témát az asztalra”. Alain Lipietz után, elfogadja azt a gondolatot, hogy « a politikai ökológia gondolata a baloldal új szervező paradigmája ».
A politikai ökológia „ ugyanolyan intellektuális kihívás volt számomra, mint amikor húsz éve elolvastam a ’Német ideológiát’, Marx műve egy intellektuális felfedezésként hatott rám” (2.42). Számára, Marx nyomán a természet „az ember szervetlen teste” (3’58") és az ember „egy epizód magában a természetben” (4’35"), a természet integráns része, egy pillanat, amelyet a véletlen és a szükségszerűség ugyanolyan törvényei kapcsolnak hozzá, mint bármely más élőlényt” (5’05"). Ez vezette arra, hogy elhagyja a régi „produktivista” baloldal „vakságát”. (5’57")
« És azután főleg, a probléma a gazdagok életmódjának átvétele volt. Amit a gazdagok akarnak, az tehát jó, vagyis az kell mindenkinek. És ez az amit el kell ítélnünk. Mert a gazdagság a felelőtlenség szinonimája, a fogyasztási módjukban. Abban a mértékben, ahogy nem foglalkoznak a tömeg problémájával, a saját felelősségükkel, mert azt gondolják, hogy ők nincsenek sokan, minden jó így számukra. Emlékszem arra az időszakra, amikor azt mondtuk, ’Egy Mercedest mindenkinek’. Ezzel azt akartuk mondani, hogy ’Ami van a gazdagoknak, azzal mindenkinek rendelkeznie kell’ Kritikátlanul viszonyultunk a fogyasztáshoz” (6’37").
« Az ökológia lehetővé teszi, hogy újra megteremtsük a baloldali gondolkodás egységes paradigmáját » Jean-Luc Mélenchon szerint, « az ökológia lehetővé teszi, hogy megoldjuk az elméleti problémákat. » Valójában az egész haladó gondolkodás az egyenlőség alapján nyugszik. Ez azonban a képzeletünk szüleménye, nem lehet minden ember egyenlő a maga természetes állapotában (10’30"). Tehát, minden egalitárius rendszer természetéből adódóan totalitárius, mert korlátozza a természetes állapotot.
« A politikai ökológia lezárja ezt a vitát. Miért ? Mert azt mondja, hogy csak egyetlen ökoszisztéma létezik, amely kompatibilis az emberi élettel. Tehát minden emberi lény hasonlít abban, hogy ha ez az ökoszisztéma eltűnik, valamennyien eltűnnek vele együtt. Tehát nagyon is hasonlóak és egyenlők, ennek az ökoszisztémának a korlátai között. Innen ered minden, amit objektíve találunk. Ha csak egyetlen olyan ökoszisztéma van, amely lehetségessé teszi az emberi életet és valamennyien hasonlóak vagyunk, akkor létezik általános emberi érdek. Az általános érdek, amiről éveken át beszéltünk – és én is azok közé tartoztam, akik ezt tették – ’az általános érdek egy ideológiai konstrukció, az általános érdek egyenlő a tőke érdekével’. De nem így van, egyáltalán nem, létezik egy általános emberi érdek. Ha van egy általános érdek, hogyan ismerhetjük fel ? Úgy, hogy vitatkozunk róla” (10’40"). A vita két alapvető gondolatot enged meg. Először is, nincs örök igazság : „Soha nem lehetünk biztosak önmagunkban” (11’50"). És, a másik, hogy „sokkal okosabbak vagyunk együtt, mint egyedül, akkor hogyan döntünk ?” Ez a demokrácia. Milyen szabály szerint ? Ami mindenkinek jó. És mi jó mindenkinek ? Az, ami előre viszi az egyenlőséget és összeköt bennünket az ökoszisztémánkkal. És ezek után azt látjuk, hogy elérkezünk oda, hogy újra megalapozzuk a baloldal, a humanizmus, a Felvilágosodás, a Köztársaság és a demokrácia baloldali gondolatának egységes szervező paradigmáit, és semmit sem hagytunk el ezen az úton” (11’54").
« Azután átléptem egy második szintre : van-e ökológiai osztály ? » (12’50") « Vannak, akik egy sajátságos helyzetben vannak a környezettel kapcsolatban. Első vonalban a munkások. Ők azok, akik a romlott termékekkel találkoznak. Az ökológiai katasztrófával közvetlenül a munkásosztály kerül kapcsolatba. » Az általános érdeket a munkásosztály érdeke jelenti. Ezért a minimálbér emelése egy ökológiai intézkedés, mert lehetővé teszi, hogy jobban támogassák a családi gazdaságok fenntartását.
………………MÁSODIK RÉSZ………………….(kezdete : 15’39")
« Eltiltottam magam a „növekedés” szótól »
Az ökológiai tervezés a Baloldali Front környezetvédelmi politikájának alapvető eszköze. Miért ? Mert a „mai termelést kizárólag a rövidtávú érdekek mozgatják” (15’57"). A vállalatoknak minden három hónapban beszámolókat kell készíteniük. „Hosszú időre van szükségünk, hogy eltérítsük a gépezetet. A tervezés az idő lelassítását jelenti.” (16’35"). « Második pont : többé nem alkalmazunk kínálati politikát » (16’48"). Másként szólva, nem lehet, hogy vakon fenntartsuk a bármilyen áron való termelést. Arról van szó, hogy keresleti politikát kell folytatni. De úgy, hogy elemezzük, hogy hogyan válik környezetileg felelőssé és rákérdezvén a szükségletekre, hogy „minden közös gondolat és a termelés és csere minden átszervezése a zöld elvek szerint történjék, vagyis csökkenteni kell a termelés ökológiai terheit és ezt komolyan és módszeresen kell végigcsinálni” (18’08"). Jean-Luc Mélenchon felhagyott a növekedés dogmájával : „A bruttó hazai termék (PIB) egy extrém módon durva eszköz, nem alkalmas arra, amire használják” (19’06"). Valójában arról van szó, hogy „a szavakért folyik a harc. Amikor lenyeljük a szót, akkor az bekerült a nyelvünkbe. Amikor befogadjuk a PIB szót, akkor elfogadjuk a növekedés szót, és azután elfogadunk egy szót, amit viszont soha nem ejtünk ki a szánkon, a felelőtlenséget” (19’27").
« Eltiltottam magam a növekedés szó használatától, azt mondom inkább, hogy ’a tevékenység újraindítása’, nem beszélek soha a beszédeimben növekedésről. Ez nem azért van, mert a növekedés önmagában a probléma, hanem mert nagyon jól tudom, hogy az emberek mit gondolnak róla. És egyébként is, a tevékenység újraindítása bizonyos területeken a növekedés leállításával jár együtt” (19’48").
Bizonyos tevékenységeknek növekedniük kell, mint a személyes szolgáltatásoknak, a kicsikkel való foglalkozásnak, a másokra szoruló emberek segítésének, ugyanekkor más termelési tevékenységeknek éppenséggel csökkenniük kell.
A Baloldali Front számára ez « egy alapvető ideológiai szakítás a szociáldemokráciával : nem mondhatjuk azt, hogy a növekedés gyümölcseit fogjuk elosztani ! A szociáldemokrácia szervesen kötődik a produktivizmushoz, amikor ezt mondja [mármint, hogy a növekedés gyümölcseit osztja el], mivel ezzel kinyilvánítja, hogy társadalmi haladás csak a produktivizmus keretében létezhet. Mi pontosan az ellenkezőjét gondoljuk, azt, hogy nem lehetséges gazdasági haladás, csak akkor, ha emberi és társadalmi haladás van » (20’43").
Mélenchon elismeri, hogy a kommunista párt még nem érkezett el arra a pontra, mint ő : « a kommunisták nem a növekedés gyümölcsit akarják elosztani, ők azt javasolják, hogy osszunk el mindent », de ettől « a vita nem ment nagyon előre… Sok vita folyik erről a kommunista párt soraiban ». « Meg akarom győzni kommunista elvtársaimat arról, hogy az ökológia ad választ az általuk felvetett kérdésekre és nem olyan dolog, ami tagadná a törekvéseiket – ez az ő fő félelmük » (22’50"). A jelölt erősen bírálta a reklámot : „ez egy privát adó : „Önöket valamire beállítják, és Önök fizetnek azért, amire beállították Önöket” (27’40"). « Véget kell vetni ennek az orgiának » (27’23").
………………HARMADIK RÉSZ………………….(kezdet : 26’33")
Az óceán az új határ
A nukleáris energia felhasználásával való szakítással kapcsolatosan Jean-Luc Mélenchon « azt kérte, hogy ne legyünk hipokriták : vagy igaz, hogy veszélyes és akkor ebben legyünk következetesek, vagy nem az, akkor pedig más rendelkezésekre van szükség. De a félig kecske félig káposzta dolgoknak nincs értelmük egy ilyen területen » (27’40"). Ami az ő véleményét illeti ? « Személyes véleményem, ami nem azonos a Front álláspontjával : amellett vagyok, hogy fokozatosan szakítsunk vele » (29’38").
Pontosítva : bármi történjék is, szükségünk lesz a nukleáris kutatásra, nevezetesen a hulladékok miatt, tehát « folytatnánk az alapkutatást ezen a területen » (28’18").
Egyébként Mélenchon két új energetikai területen javasol fejlesztést – amelyeken a nukleáris ipar dolgozói konvertálhatnák tudásukat : a geotermikus energia területén, « amely teljes mértékben kapcsolódna más tevékenységekhez, az acéliparban, a vegyiparban és a területrendezésben » (30’25"), és az árapály-erőművekben : « Amikor a világ második legnagyobb tengerpartjával rendelkezünk, talán kellene valamit mondanunk ebben a tárgyban » (31’10").
A jelöltnek fenntartásai vannak a napenergiával kapcsolatban, a « napelemek ökológiai lábnyoma » miatt (31’40").
Ezen kívül, úgy gondolja, hogy « a fosszilis energiától való megszabadulás egy különlegesen nagy kihívást » (32’58"), amelynek megvalósításához mozgósítani kell a legújabb technológiákat, köztük a nanotechnológiát is.
Kevesebbet beszélt az energiatakarékosságról – de tény, hogy a beszélgetés ideje túl rövid volt a nagyon szoros programja miatt – csak a « termelési folyamatokat » (35’20") és « a termikus felújítási munkák által teremthető állások ezreit » említette. Ami az energiaárak elkerülhetetlen emelését illeti, legszívesebben rúgott volna : « Nem vagyunk hitelesek, ha büntető intézkedésekkel jövünk elő » (36’00").
A városok terjeszkedéséről Jean-Luc Mélenchon elismerte gondolkodása korlátait : « Nem vagyunk olyan állásponton, hogy a városiasodásnak terjednie kellene. A kérdést nem kezelik megfelelő módon a szervezetünkben, miközben a helyzet nem romolhat tovább, elértük azt a pontot, ahol a károk már szinte végtelenek » (41’53"). Ugyanakkor « harcolni kell az elmúlt negyven évben elterjedt archetípus ellen » (43’58"), amely szerint mindenkinek a „saját kis háza tulajdonosának” kell lennie.
Jean-Luc Mélenchon lelkesen fejezi be : « meg kell találni az úttörők bátorságát. Ez a világ szép, mert új » (45’00). És van egy új határa, az óceán.
................................
BONUS : "Latin-amerikai inspirációim" (kezdet : 46’28") Az óceánt átszelő gondolatok : "Húzzanak el mind ", Argentinából jön ; A "Front de Gauche" neve Uruguay-ból ered ; "Az állampolgári forradalom" Ecuadorból származik ; És a "hogyan konfrontáljunk a médiarendszerrel" azon alapul, amit a Kirchnerek tettek Argentinában. ......................................... Az interjút Hervé Kempf készítette a "bonus"-ok - Eduardo Febbrotól ; Képrögzítés, gyártás : Eduardo Febbro ; Internetes megvalósítás : Thierry Eraud.
Forrás : Reporterre Első megjelenés : Reporterre, 2012. április 3.
A video URL kódja : http://vimeo.com/39683696
Forrás videóval : Mélenchon
Fordította : Hrabák András
RSS 2.0