Mióta Görögország bajba került, sokat hallottunk arról, mi minden rossz a görögöknél. A vádak némelyike igaz, mások hamisak – de egyik sem érinti a lényeget. Igen, nagy hibák vannak a görög gazdaságban, a politikában és kétségtelenül a társadalomban is. De nem ezek okozták a válságot, amely széttépi Görögországot és azzal fenyeget, hogy kiterjed Európára.
Nem, ennek a szerencsétlenségnek az eredete északabbra van, Brüsszelben, Frankfurtban és Berlinben, ahol a hivatalos körök teremtettek egy mélyen – talán fatálisan – hibás pénzrendszert, majd ennek a rendszernek a problémáit intézve, elemzés helyett moralizáltak. És a válság megoldásának, ha van ilyen, ugyanezekről a helyekről kell jönnie.
Nos, a görög hibákról : Görögországban valóban nagy a korrupció és sok az adóelkerülés, és a görög kormánynak szokása volt jobban élni, mint az eszközei engedik. Ezen túl, a görög munka termelékenysége kicsi az európai szabványokhoz mérten, mintegy 25%-kal alacsonyabb az EU átlagánál. Célszerű azonban megjegyezni, hogy a munka termelékenysége, mondjuk Mississippiben hasonlóan kicsi az amerikai szabványokhoz mérten, és körülbelül ugyanennyivel.
Másrészt, sok dolog, amit Görögországról hallunk, egyszerűen nem igaz. A görögök nem lusták, ellenkezőleg, hosszabb a munkaidejük, mint bárki másnak Európában, és különösen sokkal hosszabb, mint a németeké. Görögország nem is egy elszaladt jóléti állam, mint a konzervatívok szeretik állítani ; a szociális kiadások a GDP százalékában, ami a jóléti állam méretének a szabványos mértéke, Görögországban lényegesen alacsonyabbak, mint mondjuk Svédországban vagy Németországban, olyan országokban, amelyek eddig igen jól viselték el az európai válságot.
Hogyan került hát Görögország ekkora bajba ? Ezért az eurót vádolhatják.
Tizenöt évvel ezelőtt Görögország nem volt paradicsom, de válságban sem volt. A munkanélküliség nagy volt, de nem katasztrofális, és az ország többé-kevésbé megfizette az útját a világpiacokra, eleget keresve az exportból, a turizmusból, a hajózásból és más forrásokból, hogy többé-kevésbé kifizesse az importját.
Aztán Görögország csatlakozott az euróhoz, és borzasztó dolog történt : az emberek kezdték azt hinni, hogy ez biztonságos hely a befektetések számára. Ömlött Görögországba a külföldi pénz, amelynek egy része, de nem az egésze a kormányzati deficitet finanszírozta ; a gazdaság fellendült, az infláció nőtt ; és Görögország fokozódóan versenyképtelenné vált. Bizonyos, hogy a görögök a beáramló pénzből sokat eltékozoltak, ha nem a legnagyobb részt, de akkor mindenki más is ezt tette, akit elért az eurobuborék.
Aztán a buborék kipukkadt és ezen a ponton az egész eurorendszer alapvető hibái túlságosan is láthatóvá váltak.
Kérdezzék meg magukat, miért működik többé-kevésbé a dollárterület – amelyet USA-ként is ismernek – olyas fajta súlyos, regionális válság nélkül, amilyen most Európát sújtja ? A válasz az, hogy nekünk erős központi kormányunk van, és ennek a kormánynak a tevékenysége automatikus mentést nyújt a bajba jutott államoknak.
Gondolják meg, például, mi történne Floridával éppen most, a hatalmas ingatlanbuborék kipukkadása után, ha az államnak pénzt kellene előteremtenie a saját, hirtelenül lecsökkent bevételeiből a TB-re és a Medicare-re. Florida szerencséjére inkább Washington állja a költségeket, mint Tallahassee, ami azt jelenti, hogy Florida ténylegesen olyan mentőcsomagot kap, amilyenről egy európai ország sem álmodhat.
Vagy gondoljanak egy régebbi példára, az 1980-as évek megtakarítási és kölcsönválságára, ami nagyrészt texasi ügy volt. Végül az adófizetők fizettek hatalmas összeget a zűrzavar kitisztítására – de ezeknek az adófizetőknek a nagy többsége más államokban élt, nem Texasban. Az állam automatikusan, a modern Európában elképzelhetetlen méretű mentőcsomagot kapott.
Így, Görögország, bár nem ártatlanul, főként a többségükben gazdagabb országok európai tisztviselői arroganciájának köszönhetően van bajban, akik meggyőzték magukat arról, hogy egységes kormány nélkül tudnak működtetni egy egységes valutát. És ugyanezek a tisztviselők még tovább rontották a helyzetet, amikor a bizonyítékok ellenére azt erősítgették, hogy az összes pénzügyi bajokat a dél-európaiak felelőtlen viselkedése okozta, és minden működni fog, ha az emberek készek lesznek valamivel többet szenvedni.
Így eljutunk a vasárnapi görög választásokhoz, amelyek azzal végződtek, hogy nem rendeztek semmit. A kormányzó koalíciónak sikerült hatalmon maradnia, bár még ez sem világos (a koalícióban a kisebbik partner elpártolással fenyeget). Bárhogyan is, de a görögök nem tudják megoldani ezt a válságot.
Az euro csak úgy menthető meg, ha a németek és az Európai Központi Bank felismerik, hogy egyedül nekik kell másként viselkedniük, többet költeni és igen, elfogadni a nagyobb inflációt. Ha nem, nos, akkor Görögország alapvetően úgy süllyed le a történelembe, mint mások önhittségének az áldozata.
(Ford. Szende Gy.)
http://www.nytimes.com/2012/06/18/opinion/krugman-greece-as-victim.html ?_r=1&ref=global&pagewanted=print
2012. június 17.
Paul Krugman : Greece as Victim
RSS 2.0