A gabona megvadult

Ezekben a napokban sokat hallani a pénzügyi világválságról. Folyamatban van azonban egy másik világválság is, és az sokkal több embert sújt. Az élelmiszerválságról beszélek. Az utóbbi néhány évben a búza, a kukorica, a rizs és más alapélelmiszerek árai megkétszereződtek vagy -háromszorozódtak, és a növekedés nagy része az utóbbi néhány hónapban ment végbe.

A magas élelmiszerárak még a viszonylag jó jövedelmű amerikaiakat is megrémítik, de igazán a szegény országokban pusztítóak, ahol az élelmiszer gyakran a család kiadásainak több mint a felét teszi ki.

Már világszerte voltak éhséglázadások. Az élelmiszert szállító országok, Ukrajnától Argentínáig korlátozzák az exportjukat, próbálva védeni a hazai fogyasztókat, ami haragos tiltakozást idéz elő a farmerektől, és a dolgokat még rontja azokban az országokban, amelyeknek importálniuk kell az élelmet.

Hogyan történt ez ? A válasz a hosszú távú trendek, a balszerencse és a rossz politika kombinációja.

Kezdjük azokkal a dolgokkal, amelyekért senki sem hibáztatható.

Először, ott van a húsevő kínaiak menetelése, azaz az új gazdaságokban élő olyan emberek növekvő száma, akik első ízben lettek olyan gazdagok, hogy húst kezdjenek enni, mint a nyugatiak. Mivel egy 100 kalóriás marhaszelet előállítása hozzávetőleg 700 kalóriát tartalmazó takarmányt igényel, az étrendnek ez a változása növeli a teljes szemestermény-szükségletet.

Másodszor, itt az olajár. A modern farmgazdálkodás nagyon energiaintenzív : rengeteg BTU (brit hőegység) megy a műtrágyatermelésbe, a traktorok működtetésébe, és nem utolsó sorban a mezőgazdasági termékek vevőknek való szállításába. Amikor az olaj hordónkénti ára kitartóan 100 USD felett van, az energiaköltségek nagy tényezővé válnak, amely felhajtja a mezőgazdasági árakat.

A magas olajáraknak egyébként sok közük van Kína és más új gazdaságok növekedéséhez. Közvetlenül és közvetve ezek a felemelkedő gazdaságok versenyben állnak a többiekkel a szűkös erőforrásokért, köztük az olajért és a mezőgazdasági területért, felhajtva mindenféle nyersanyag árait.

Harmadszor, rossz időjárás volt a legfontosabb termő területeken. Különösen Ausztrália, a világ második legnagyobb búzaexportőre, szenvedett súlyos szárazságtól. OK, mondom én, az élelmiszerválságnak ezek a tényezői nem valakinek a hibái, de ez nem egészen igaz

Kína és más felemelkedő gazdaságok növekedése az olajárat felhajtó fő erő, de az Irak elleni invázió is – amelyről a javaslói azt ígérték, hogy olcsó olajhoz fog vezetni – csökkentette az olajszállítást ahhoz képest, amilyen e nélkül lett volna.

És a rossz időjárás, különösen az ausztráliai szárazság, valószínűleg összefügg a klímaváltozással. Így azok a politikusok és kormányok, amelyek az útjában álltak a melegházgázok elleni akciónak, viselnek némi felelősséget az élelmiszerhiányokért. Ahol azonban a rossz politika hatása a legvilágosabb, az az etanol és más bioüzemanyagok démonának a felemelkedése.

Feltételezték, hogy a termés támogatott átalakítása üzemanyaggá elősegíti az energiafüggetlenséget, és segít korlátozni a globális melegedést. Ez az ígéret azonban, mint a Time magazin nyersen leszögezte, egy “átverés”.

Ez különösen igaz a búzából előállított etanolra : egy gallon etanol előállítása kukoricából még optimista becslés szerint is felhasználja a gallonban tartalmazott energia nagy részét. Kiderül az is, hogy a látszólag “jó” bioüzemanyag-politika, így a cukornádetanol használata Brazíliában, gyorsítja a klímaváltozást, elősegítve az erdőtlenítést.

E mellett, a bioüzemanyag alapanyagának a termesztésére használt föld nem áll rendelkezésre az élelmiszertermeléshez, így a bioüzemanyag szubvencionálása jelentős tényezője az élelmiszerválságnak. Úgy is tekinthetjük, hogy emberek éheznek Afrikában, hogy amerikai politikusok szavazatokat szerezzenek a mezőgazdasági államokban.

Ó, és ha Önök kíváncsiak : Az összes, még megmaradt elnökjelöltek borzalmasak ebben a kérdésben.

Még egy dolog : az egyik oka az ilyen súlyos és ilyen gyors élelmiszerválságnak az, hogy a gabonapiac nagy szereplői önelégültekké váltak.

Normális időkben a kormányok és a magán gabonakereskedők nagy készleteket szoktak tartani arra az esetre, ha a rossz termés hirtelen hiányt okozna. Az évek során azonban megengedték ezeknek az elővigyázatossági készleteknek a zsugorodását, főként, mert mindenki hinni kezdte, hogy a betakarításban kudarcot valló országok mindig importálhatják a szükséges élelmiszert.

Ez a világ élelmiszermérlegét nagyon sebezhetővé tette abban az esetben, ha a válság egyszerre sok országban hat, nagyon is ugyanolyan módon, mint a komplex pénzkötvények marketingje, amelyről feltételezték, hogy diverzifikálja a kockázatot, e helyett a világ pénzpiacait nagyon sebezhetővé tette rendszerméretű megrázkódtatás esetén.

Mit kellene tenni ? A legsürgősebb több segélyt adni az ínségben szenvedő embereknek : az ENSZ élelmiszer-világprogramja elkeseredetten hívott fel a pénzalapok növelésére. A bioüzemanyagok elleni fellépés is szükséges, mivel azok szörnyű hibának bizonyulnak. De nem világos, mennyit lehet tenni. Lehet, hogy az olcsó élelmiszer, mint az olcsó olaj is a múlté.

Fordította : Szende György