Mit várhatunk ma a baloldaltól Európában ?

A május 17-18-i hétvégén Párizsban rendezte meg az Európai Parlament GUE/NGL (Európai Egyesült Baloldal/Északi Zöldek) parlamenti csoportja angol-francia nyelvű konferenciáját. A konferencia címe „Mit várunk ma Európában a baloldaltól” már jelezte, hogy a résztvevőket széleskörből várták, és tényleg a 400 meghívott az Európai Unió szinte minden országát képviselte és ehhez hasonlóan az előadók is a baloldal sokszínűségét mutatták be. A nőmozgalmak, szakszervezetek, szocialista és kommunista pártok, civil szervezetek, értelmiségiek, pszichológusok, közgazdászok és művészek, gyakorlati és elméleti emberek a baloldali érzékenység minden árnyalatát megszólaltatták. Magyarországról hárman voltunk jelen, TGM és Artner Annamária tartott előadást.

Hol a baloldal ?

A konferencia elképzelése, címének megfelelően, abból indult ki, hogy a neoliberális globalizáció előretörése, a korlátozatlan pénzpiacok, a szabadkereskedelem, a gazdasági háborúk és általában is az erősebb joga, az ököljog alapján rendezett konfliktusok sora mérhetetlen károkat okoz a világ minden részén. Az egyenlőtlenségek kiéleződtek az országok között és az országokon belül is, és ennek következtében a valós demokráciának, a többség akaratának és érdekeinek megfelelő döntések helyett az áterőltetett, alig leplezett ellenségességgel elfogadott újabb és újabb határozatok mentén halad, az előrelátható további konfliktusok felé a világ.

Ezzel szemben úgy tűnik, hogy nincs egy olyan alternatív, a klasszikus baloldali és humanista értékeket rendszerbe foglaló, a mai globalizált állapotoknak balról megfelelő világkép, se az Unió szintjén, sem pedig a tagországokban, amely egy kidolgozott válasz lehetne a jelenleg uralkodó, ma már látványosan és egyértelműen csak a káoszt és az ellenségességet növelő politikai irányzattal szemben. A konferencia határozattan arra törekedett, hogy a gyakorlati problémák és azonnali sürgető politikai válaszok és döntések helyett egy pillanatra mindenki álljon meg és gondolja végig, hogy milyen közös értékek mentén lehetne megjeleníti az emberközpontú társadalmi célokat, amely az atomizált és reményvesztett emberek sorának nyújthatna politikai alternatívát.

A sokféle és sokfelől érkező előadók közös véleménye volt, hogy a kormányzási pozícióba már évtizedek óta aktívan résztvevő baloldali erők – ideértve a pártokat, szakszervezeteket, de a civil szervezetek egyrészét is – miközben síkra szálltak a gazdasági döntések elkerülhetetlen napi kompromisszumaiért, eltompultak azon értékek képviselete iránt, amelyek mindig a baloldal meghatározó és jellemző értékei voltak, és amelyek végülis a világ civilizáltabb, emberibb fejlődését eddig is előre vitték. Így például a szociális érzékenység kifejezése belefulladt a gyakorlati lépések sorába, és a neoliberalizmus képes volt elhitetni, hogy az óriás vállalatok és egy szűk réteg meggazdagodása az az elsőrendű emelőkar, amely majd később – mikor ? – magával húzza a lemaradókat is. Addig pedig nincs pénz, költségvetési vagy más forrás már arra se hogy szinten tartsuk, nem hogy arra, hogy tovább szélesítsük a szociális és civilizációs vívmányokat. Ezért a baloldal előretöréséhez elengedhetetlen, hogy újra felmutassa azokat az örök emberi értékeket, amelyekre támaszkodni lehet ahhoz, hogy az emberek tömegei ne érezzék magukat reménytelenül kiszolgáltatott helyzetben. A növekvő fejetlenséggel, perspektívátlansággal szembe kell állítani először csak a meggyőzés szintjén, azt az erőt, amely egyértelműen vállalja a humanista örök álmokat, és nem engedi elhitetni, hogy azok megvalósítása még korai – mihez képest ? Ideje, hogy a közvetlen politikai szintérről leszállva, az álmok, az ideák szintjén újra meggyőzően képviselve legyen a társadalmi haladás és fejlődés igénye.

Az EU keretében

Számunkra, kelet-európaiak számára az egyik legérdekesebb előadást egy lengyel nőmozgalom képviselője, Nina Sankari tartotta. Elmondta, hogy a lengyel szocialisták jártak az élén a privatizációs-liberalizációs folyamatoknak (bár egy francia hozzászóló is kiemelte, hogy az utóbbi húsz évben a legtöbbet a szocialista kormány privatizált), így mára a teljes kiábrándultság veszi körül a pártot. A civilizációs hanyatlás hihetetlen mértékű, tilos az abortusz (elképzelhető milyen egyéni szenvedéseket okozva), és az egyház szerepe már a hétköznapi élet minden területére kiterjed – példaként a postahivatalokba kifüggesztett keresztet említette. Az állam életében vállalt túlzott egyházi szerep – messze a XXI. század szellemi és pszichés elvárásaitól – úgy tűnhet távolról, mint egy lengyel történelmi hagyomány, de az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a katolikus egyház mindenütt, módszeresen törekszik politikai szerepének kiterjesztésére. Ilyen a premodern, a modernkor előtti idők visszatérésére utal például az is, hogy komoly arccal beszélnek vallásháborúkról (Irak) és civilizációs ellentétekről, ott ahol pedig közvetlen anyagi érdekeltségről van szó. Ennek elfogadása csakis kudarchoz vezethet és a vereség mértékét mutatja, hogy nincs parlamenti képviselete ma a lengyel baloldalnak.

Ehhez a felszólaláshoz csatlakozott a saját friss választási kudarcukat elemezve Riccardo Petrella olasz egyetemi tanár is. Véleménye szerint a legelső elvárás a baloldaltól a szegénység radikális, azonnali elutasítása kell hogy legyen. Ez tulajdonképpen technikailag nem olyan nagy követelmény, hiszen az abszolút szegénységi küszöb értéke a 2$/fő/napi jövedelem – gondoljunk bele, hogy ez alig több mint napi 300-400 Ft – miközben az utóbbi harminc évben, amikor a baloldali erők rendszeresen részt vettek a politika alakításában idáig sem voltak képesek elvinni a világot. Az előrejelzések szerint 2020-ra már 2,4 milliárd ember fog élni a külvárosok nyomor negyedeiben – ahova mi se a kutyánkat, se macskánkat nem engednénk be – víz, villany és persze jövedelmi lehetőségek nélkül. Amikor a baloldal elfogadta ezeket az állapotokat, amikor ezekért a minimum követelményekért sem képes kiállni, akkor már megszűnt baloldalinak lenni – és ez jelenik meg a választási kudarcok sorozatában is. Az általános és progresszív adózás a XIX. század vívmánya volt, erre épülhetett fel a jóléti, újraelosztó állam. Ma pedig megkérdőjeleződnek ezek az adózási alapelvek, nem merünk egy világadót bevezetni – miközben a multinacionális cégek, a Coca Cola, a Shell stb., magánadóikat régen a világ minden országában beszedik – addig egy közösségi világadó kivetése állandóan elhúzódik.

Petrella és más felszólalók is élesen támadták a Nemzeti Bankok és főleg az Európai Központi Bank állítólagos függetlenségét. Mitől is független az EKB ? Hát nem a pénzpiacoktól, sőt csak és közvetlenül tőlük függ, viszont független minden választott így többé-kevésbé demokratikus elvárásokat közvetítő kormánytól és parlamenttől. Ez azt az értékrendet közvetíti az emberek felé, hogy nagyobb hatalom a pénzvilág, mint bármi más állami intézmény. Ezzel is a demokratikus alapértékek kérdőjeleződnek meg. A bankokat érintő mostani válságban, az Európai Központi Bank – minden ellenszolgáltatás nélkül – korlátlan likviditási lehetőséget biztosított a bajba jutott magánbankoknak. Az előadó szerint, az ilyen eseteket arra kellene felhasználni, hogy kötelezzék a bankokat a szociális célok, a munkahelyteremtés és a kis-és középvállalatok kedvezményes hitelezésére. A központi segítség fejében a kötelezni kellene a megsegített – tehát rosszul vezetett bankokat – arra hogy intézményes jogokat adjanak a szakszervezetek, munkavállalók és ügyfelek képviselőinek a banki vezetés döntéseinek befolyásolására.

Több előadó szerint bár a technikai fejlődés rendkívül gyors volt a 80-as évektől, a neoliberális időszak alatt – internet, olcsó tömegtermelés a textil és az élelmiszeriparban, a fogyasztási cikkeknél, stb. – de ez messze nem járt az életminőség javulásával. Sőt azt is mondhatnánk, hogy az olcsóbb és több termékért „drága” árat fizettünk : a létbizonytalanság állandósult, a környezeti károkat, a klímaváltozást már egyre kevesebben tagadják, és a perspektívátlan jövőkép a zsákutcás fejlődés minden jelét mutatja. Ez a visszaesés lehet az alapja annak az ideológiai, valódi politikai meggyőzésnek, melyre támaszkodva kell a baloldalnak újra megerősödnie. Susan George, az ismert alterglobalista személyiség szerint is komoly sikerre számíthat minden olyan mozgalom, mely felhívja az emberi veszteségekre a figyelmet, hiszen nagyon kevesek profitálnak csak a neoliberális gazdaságpolitika bevezetéséből, messze a többség áll a vesztesek oldalán. A baloldali politika közvetlen célja a szociális biztonság és jólét helyreállítása – hiszen miért is kellett visszalépnünk a már elért szintről ? – a hosszú távra gondolkodás, a tervezés bevezetése, például a környezeti hatások figyelembe vételével, és ahol az szükséges, az árszabályozás. Nem lehet hagyni, hogy a spekulációs nyereségek védelme elsőbbséget élvezzen a lakosság érdekeivel szemben.

Georges Seguy a CGT szakszervezet volt főtitkára és Maryse Dumas jelenlegi főtitkár is az Unió álságos szerepét elemezte. A verseny ideológiája egymás ellen fordítja a tagországokat és a dolgozókat, miközben vasfegyelemmel követeli meg a közszolgáltatások, közüzemek liberalizációját, így teremtve védett profit lehetőséget egy sor óriás vállalatnak. Meg kell követelni, hogy a szakszervezetek jogait és szerepét Uniós szinten is munkaügyi szabályrendszerek védjék. Az Európai Szakszervezeti Szövetség, az ETUC által szervezett petíció tapasztalatára is hivatkozva – ezzel megerősítve sok már felszólaló véleményét is – az előadók megállapították : a baloldal elveszítette a közvetlen kapcsolatát az emberekkel. Vissza kell térni a régi hagyományokhoz, a napi jelenlétet, együttműködést nem helyettesíti a technika, az internetes honlapok és levelek. A meggyőzést és képviseletet személyes jelenléttel lehet eredményesen elérni. A „kaviár” baloldal már leszerepelt.

Az Unió neoliberális politikájának kritikája rendkívül élesen merült fel több felszólalónál is. Bár felmerült az Unióból való kilépés gondolata is, de összességében a tagországok baloldali erőinek összefogását javasolták, ami elvezethet az Európai Bizottság szerepének felülvizsgálatához. A résztvevők többsége bízik abban a közösségi erőben, amit az Unió dolgozói együttesen képviselhetnek. A szóvátett politikai kudarcok sora okozta rossz hangulatot részben ellensúlyozta a konferencián annak felismerése, hogy a minden területen érzékelhető gyorsuló romlási folyamat elkerülhetetlenné teszi a felébredést és tudatosulást, hogy ez az emberek tömegeit ébreszti rá a kiútkeresés szükségességére. Innét már csak előrelépni lehet !

*

Felhívnám érdeklődő Olvasóink figyelmét arra, hogy a konferencia teljes videó anyaga itt közvetlenül elérhető a neten.