Feministák durantották ki a neoliberálisok üres ígéretét a Szegénység Világnapja alkalmából !

Répondre à cet article

2 Messages de forum

• Feministák durantották ki a neoliberálisok üres ígéretét a Szegénység Világnapja alkalmából !

  22 octobre 2008 13:38, par csizmama

  "Aki szegén, az a legszegényebb..." A minap meghívást kaptam egy látogatásra a borsodi szegénytelepekre, a segélyen nyomorgó emberek világába. Bevallom, nem mertem útnak indulni. Nem tudom, hogy mi történhetne egy ilyen látogatás alkalmával, de biztosan erős érzelmeket váltana ki belőlem közvetlenül látni, szagolni azt a nyomort, amelyet már a televízión keresztül többször láttam a borsodi, nyírségi, dél-baranyai szegények életéből. Biztosan erős érzelmeket váltana ki belőlem, ha hallgatnám azoknak az embereknek az indulatait, panaszait, esetleges dicsekvéseit, és akár megtapasztalnám a velük folytatott a `siketek párbeszédét` is, vagy éppen állhatnám a hallgatagon vádló tekinteteket. Biztosan futva menekülnék vissza a magam kis otthonába, ahol viszonylag biztonságban érezhetem magam. Ám abban is biztos vagyok, hogy erősen gondolkoznék a megoldáson, illetve a megoldásokon. Persze gondolkoznak ezen sokan mások is. Bár nem vitatom a kompetenciájukat, mégis azt gondolom, hogy a megfelelő megoldásokat csak úgy lehet megtalálni, ha kérdéseket fogalmazunk meg, és keressük azokra a választ. Milyen munka van arrafelé s férfiak számára ? Milyen munkát kerülnek a szociális segélyért, vagy esetleg a családi pótlékért ? Ha feketén dolgoznak, hol és ki dolgoztatja őket ? Ezt mind-mind számba kell venni, ha változtatni lehessen. Addig, amíg a saját pecsenyéjüket akarják sütögetni némelyek, mások szegénységéből, amíg nem az alanyok természetéhez, szokásrendszeráhez igazodva, hanem vonalasan, vagy `kockásan` , elvárások közvetítésével akarnak változásokat elérni, nem lehet eredményre jutni. Azt gondolom, hogy önmagában sem az idő, sem csak a cselekvés magában nem hoz megoldást. Nem kell sajnálni sem az időt, sem a munkát, sem a jól elköltött pénzt. Itt a jól elköltött adóforintokra lenne szükség, és nem a haverok zsebének kipárnázására a hangzatos című, de tartalmában üres programokkal. Egyre inkább azt feltételezem, hogy az önkormányzatok meglehetősen impotensek a kistelepüléseken, és nem vállalnak valódi felelősséget a lakóhelyük polgáraiért. Az is lehet, hogy némely polgármester szélmalomharcot folytat a polgárokkal is, meg a testülettel is. Tudom, hogy a probléma sok-összetevős, nincs benne csak egyetlen felelős. A szegény, leszakadt, elesett és iskolázatlan emberek felelőssége mégis kisebb, mert nem látnak az orruknál távolabb. Ők, azok egyik napról a másikra élnek. Nincs belátható, ösztönző perspektívájuk. Így aztán nagyon nehéz kimozdítani bárkit is a tespedésből. Abban mégis nagyon biztos vagyok, hogy a gyerekek számát áttételesen sem akarnám korlátozni. A gyerekeket vinni kell, mutatni kell nekik mást is, mint TV-t és bulvárt, hogy megszülessen bennük az igény, a reális vágy, ami később céllá válhatna. Sok munkával, türelemmel járna, de nem lehet követendő megoldás az a példa, amit szlovákokkal kapcsolatban emlegetnek. Már hallatszanak idehaza is olyan hangok, amelyek megélhetési szülésnek nevezik a bőséges gyermekáldást egyes társadalmi csoportoknál. Talán meg kellene próbálnia hat-nyolc gyereket eltartani a családi pótlékból és a szociális segélyből, anyaságiból ! Kíváncsi lennék rá, hogy mire és meddig lenne elég az a pénz, amit `gyerekpénz`-nek neveznek. Azt hiszem, hogy itt mindenkinek össze kellene kapnia magát, aki felelős pozícióban van, vagy abba kerülhet, továbbá éreznie kellene a felelősséget a saját sorsukért a szegény, segélyeken tengődő embereknek is. Komoly misszió lenne a közöttük végzendő felvilágosító tevékenység olyan egyetemistáknak, főiskolásoknak, akik jogi, kommunikációs és pedagógiai pályára készülnek. Még az egészségügyi pályára készülőket sem kellene kihagyni. Egy kis `életszaggal` az orrukban valószínűleg másképp állnának mindenhez, amit munkának és életnek nevezünk.

  Répondre à ce message

• Feministák durantották ki a neoliberálisok üres ígéretét a Szegénység Világnapja alkalmából !

  22 octobre 2008 13:39, par csizmama

  "Aki szegény, az a legszegényebb..."

  A minap meghívást kaptam egy látogatásra a borsodi szegénytelepekre, a segélyen nyomorgó emberek világába. Bevallom, nem mertem útnak indulni. Nem tudom, hogy mi történhetne egy ilyen látogatás alkalmával, de biztosan erős érzelmeket váltana ki belőlem közvetlenül látni, szagolni azt a nyomort, amelyet már a televízión keresztül többször láttam a borsodi, nyírségi, dél-baranyai szegények életéből. Biztosan erős érzelmeket váltana ki belőlem, ha hallgatnám azoknak az embereknek az indulatait, panaszait, esetleges dicsekvéseit, és akár megtapasztalnám a velük folytatott a `siketek párbeszédét` is, vagy éppen állhatnám a hallgatagon vádló tekinteteket. Biztosan futva menekülnék vissza a magam kis otthonába, ahol viszonylag biztonságban érezhetem magam. Ám abban is biztos vagyok, hogy erősen gondolkoznék a megoldáson, illetve a megoldásokon. Persze gondolkoznak ezen sokan mások is. Bár nem vitatom a kompetenciájukat, mégis azt gondolom, hogy a megfelelő megoldásokat csak úgy lehet megtalálni, ha kérdéseket fogalmazunk meg, és keressük azokra a választ. Milyen munka van arrafelé s férfiak számára ? Milyen munkát kerülnek a szociális segélyért, vagy esetleg a családi pótlékért ? Ha feketén dolgoznak, hol és ki dolgoztatja őket ? Ezt mind-mind számba kell venni, ha változtatni lehessen. Addig, amíg a saját pecsenyéjüket akarják sütögetni némelyek, mások szegénységéből, amíg nem az alanyok természetéhez, szokásrendszeráhez igazodva, hanem vonalasan, vagy `kockásan` , elvárások közvetítésével akarnak változásokat elérni, nem lehet eredményre jutni. Azt gondolom, hogy önmagában sem az idő, sem csak a cselekvés magában nem hoz megoldást. Nem kell sajnálni sem az időt, sem a munkát, sem a jól elköltött pénzt. Itt a jól elköltött adóforintokra lenne szükség, és nem a haverok zsebének kipárnázására a hangzatos című, de tartalmában üres programokkal. Egyre inkább azt feltételezem, hogy az önkormányzatok meglehetősen impotensek a kistelepüléseken, és nem vállalnak valódi felelősséget a lakóhelyük polgáraiért. Az is lehet, hogy némely polgármester szélmalomharcot folytat a polgárokkal is, meg a testülettel is. Tudom, hogy a probléma sok-összetevős, nincs benne csak egyetlen felelős. A szegény, leszakadt, elesett és iskolázatlan emberek felelőssége mégis kisebb, mert nem látnak az orruknál távolabb. Ők, azok egyik napról a másikra élnek. Nincs belátható, ösztönző perspektívájuk. Így aztán nagyon nehéz kimozdítani bárkit is a tespedésből. Abban mégis nagyon biztos vagyok, hogy a gyerekek számát áttételesen sem akarnám korlátozni. A gyerekeket vinni kell, mutatni kell nekik mást is, mint TV-t és bulvárt, hogy megszülessen bennük az igény, a reális vágy, ami később céllá válhatna. Sok munkával, türelemmel járna, de nem lehet követendő megoldás az a példa, amit szlovákokkal kapcsolatban emlegetnek. Már hallatszanak idehaza is olyan hangok, amelyek megélhetési szülésnek nevezik a bőséges gyermekáldást egyes társadalmi csoportoknál. Talán meg kellene próbálnia hat-nyolc gyereket eltartani a családi pótlékból és a szociális segélyből, anyaságiból ! Kíváncsi lennék rá, hogy mire és meddig lenne elég az a pénz, amit `gyerekpénz`-nek neveznek. Azt hiszem, hogy itt mindenkinek össze kellene kapnia magát, aki felelős pozícióban van, vagy abba kerülhet, továbbá éreznie kellene a felelősséget a saját sorsukért a szegény, segélyeken tengődő embereknek is. Komoly misszió lenne a közöttük végzendő felvilágosító tevékenység olyan egyetemistáknak, főiskolásoknak, akik jogi, kommunikációs és pedagógiai pályára készülnek. Még az egészségügyi pályára készülőket sem kellene kihagyni. Egy kis `életszaggal` az orrukban valószínűleg másképp állnának mindenhez, amit munkának és életnek nevezünk.

  Répondre à ce message