A Dow nekilódul ! Nem, lemerül ! Nem, nekilódul ! Nem…
Ne törődjünk vele. Míg a mániás-depressziós tőzsde uralja a fő címeket, fontosabbak az Amerika reálgazdaságáról érkező nyomasztó hírek. Világos, hogy a bankok mentése csak a kezdet. A nem-pénzügyi gazdaságnak is kétségbeejtően szüksége van a segítségre.
És a segítségnyújtáshoz félre kell tennünk egyes előítéleteket. Az USA-ban politikailag divatos dagályosan fecsegni a kormányzati költekezés ellen és fiskális felelősséget követelni. De éppen most, a megnövelt kormányzati pénzköltés pontosan az, amit a doktor felírt, és az USA költségvetési deficitjéről szóló aggodalmakat fel kell függeszteni.
Mielőtt ide érnénk, beszéljünk a gazdasági helyzetről.
Éppen e héten tudtuk meg, hogy az USA-ban a kiskereskedelmi értékesítés leesett egy sziklacsúcsról, és ezt tette az ipari termelés is. A munkanélküliségi igénybejelentések száma nagyon magas, recessziós szinten van, és a Philadelphia FED gyártási indexe majd húsz éve a leggyorsabban esik. Minden jel egy gazdasági válságra mutat, amely veszélyes, kegyetlen és hosszú lesz.
Mennyire veszélyes ? Az USA-ban a munkanélküliség már 6% felett van (és az alulfoglalkoztatottság szélesebb mérései kétszámjegyűek). Most gyakorlatilag biztos, hogy a munkanélküliségi arány 7%, és egészen lehetséges, hogy 8% fölé nő, ami ezt a negyedszázad legrosszabb recessziójává teszi.
És milyen hosszú ? Valóban, nagyon hosszú lehet.
Gondoljunk arra, mi történt a legutóbbi recesszió idején, amely az 1990-es évek végén a technológiai buborék kipukkadását követte. A felületen a politikai válasz arra a recesszióra sikertörténetnek látszik. Noha széleskörű félelem volt attól, hogy az USA japán stílusú “elvesztett évtizedet” fog átélni, nem ez történt : A Federal Reserve* a kamatlábak csökkentésével képes volt a helyreállításra abból a recesszióból.
De az igazság az, hogy az amerikaiak elég sokáig japánoknak tűntek : A FED nehéz időket élt át, míg húzni kezdett. Az ismételt kamatlábcsökkentések ellenére, amelyek végül a szövetségi alapok kulcsát 1%-ra csökkentették, a munkanélküliségi arány növekedett, és több mint két év kellett, míg a munkahelyek képe javulni kezdett. És amikor végül eljött a meggyőző helyreállás, az csak azért történt, mert Alan Greenspan-nek sikerült a technológiai buborékot az ingatlanbuborékkal felcserélni.
Most sor került az ingatlanbuborék kipukkadására, ami roncsokkal teleszórt pénzügyi tájképet hagyott maga után. Még ha a folyamatban lévő erőfeszítések a bankrendszer megmentésére és a befagyott hitelpiacok kiolvasztására működni fognak is, és ugyan még az első napok telnek, a kezdeti eredmények kiábrándítók – nehezen látható az ingatlanüzlet visszatérése bármikor a közeli jövőben. És ha várható egy másik buborék megvalósulása, az nem nyilvánvaló. Így, ezúttal a FED még nehezebben kezd majd húzni.
Más szóval, Ben Bernanke** nem sokat tehet a gazdaságért. Még inkább csökkentheti és kell csökkentenie a kamatlábakat, de senki sem várja, hogy ez többet adhat egy enyhe gazdasági lökésnél.
Másrészt, az USA kormánya sokat tehet a gazdaságért. Kiterjedt segítséget adhat a munkanélkülieknek, ami segít a nyomorgó családoknak boldogulni, és olyan emberek kezébe tesz pénzt, akik azt valószínűleg elköltik. Rendkívüli segélyt adhat az államoknak és a helyi önkormányzatoknak, hogy azok ne kényszerüljenek a kiadásaik meredek csökkentésére, ami rontaná a közszolgáltatásokat és pusztítaná a munkahelyeket. Felvásárolhatja a jelzálogokat (de nem névértékükön, mint John McCain javasolta), és átstrukturálhatja a feltételeket, hogy segítse a családokat az otthonukban maradni.
És ez jó idő bizonyos komoly infrastrukturális kiadások eszközlésére, amelyekre az USA-nak mindenképpen nagy szüksége van. A közmunkák mint gazdasági ösztönző ellen az a szokásos érv, hogy túl hosszú időt igényelnek. Mire kijavítják a hidat és korszerűsítik a sínpályát, a válság elmúlik és az ösztönző szükségtelenné válik. Nos, ennek az érvnek most nincs érvénye, mivel az esélyek arra, hogy ez a válság hamarosan elmúlik, gyakorlatilag egyenlők a nullával.
Így hát gördítsük azokat a projekteket.
A következő kormányzat meg fogja tenni azt, ami szükséges, hogy megbirkózzon a gazdasági válsággal ? Nem, ha McCain meglepetést okoz. Amire most szükségünk van, az több kormányzati pénzköltés – de amikor McCain-t az egyik vitában megkérdezték, hogyan boldogulna a gazdasági válsággal, ezt válaszolta : „Nos, az első dolog, amit tennünk kell, ellenőrzés alá vonni a költekezést.“
Ha Barack Obama lesz az elnök, úgy nem lesz ugyanilyen térdreflexes szembenállás a pénzköltéssel. De Obama szembe fog kerülni a „Gyűrűn belüli típusok“ kórusával, amely arra inti, hogy felelősségteljesnek kell lennie, hogy a nagy deficitek, amelyeket a kormány futtatni fog a jövő évben, ha helyesen cselekszik, elfogadhatatlanok.
Nem szabad figyelembe vennie ezt a kórust. A felelősségteljes dolog éppen most ; megadni a gazdaságnak a segítséget, amelyre szüksége van. Most nem a deficit miatti aggódásnak van itt az ideje.
* Az USA központi bankja
** A FED elnöke
(Fordítás : Szende György)
RSS 2.0