Franklin Delano Obama ?

PRINCETON, New Jersey : Hirtelen minden, ami régi, újra New Deal. Reagan elment, FDR eljött. Mégis, mennyi útmutatást ad a Roosevelt-éra valójában a mai világnak ?

A válasz az, hogy sokat. De Barack Obamának FDR kudarcaiból és eredményeiből egyaránt tanulnia kell : Az igazság az, hogy a New Deal rövid távon nem volt olyan sikeres, mint hosszún. És FDR rövidtávú sikere korlátozottságának, amely majdnem az egész programját veszélyeztette, az oka az a tény volt, hogy a gazdasági politikája túlságosan óvatos volt.

A New Deal hosszútávú vívmányairól : Az FDR által felépített intézmények tartósnak és lényegesnek bizonyultak. Valóban, ezek az intézmények maradnak Amerika gazdasági stabilitásának az alapjai.

Képzeljék el, mennyivel rosszabb lenne a pénzügyi válság, ha a New Deal nem biztosította volna a legtöbb bankbetétet. Képzeljék el, mennyire nem éreznék magukat éppen most biztonságban az idősebb amerikaiak, ha a republikánusoknak sikerült volna lebontani a társadalombiztosítást.

Képes Obama elérni valami hasonlót ? Rahm Emanuel, Obama stábjának új főnöke nyilatkozta ; “sosem akarod, hogy egy válság kárba vesszen”. A progresszívek remélik, hogy az Obama-kormányzat, mint a New Deal, a mostani gazdasági és pénzügyi válságra intézmények, különösen egy egyetemes egészséggondozó rendszer létrehozásával fog reagálni, amely megváltoztatja az amerikai társadalom formáját az eljövendő nemzedékek számára.

De az új kormányzatnak nem szabad utánoznia a New Deal egy kevésbé sikeres aspektusát : a nem megfelelő válaszát magára a Nagy Depresszióra.

Van most itt egy egész, főként jobboldali agytrösztökből álló intellektuális iparág, amely elkötelezetten terjeszti a gondolatot, hogy FDR valójában rontott a Depresszión. Fontos ezért tudni, hogy az e vonalon hallhatók többsége a tények szándékos elferdítésén alapul. A New Deal valódi megkönnyebbülést hozott a legtöbb amerikainak. Ezt leszögezve meg kell mondani, hogy FDR-nek valójában nem sikerült teljes gazdasági helyreállást elérnie az első két elnöki időszaka alatt. Ezt gyakran a Keynes-i gazdaságtan elleni bizonyítékként emlegetik, amely szerint a közkiadások növelése képes mozgásba hozni a megrekedt gazdaságot. De az 1930-as évek fiskális politikájának meghatározó vizsgálata az MIT közgazdája, E. Cary Brown által nagyon eltérő következtetésre jutott : A fiskális ösztönzés nem azért volt sikertelen, mert “nem működött, hanem azért, mert ki sem próbálták”. Ez nehezen hihetőnek látszik. A New Deal híres arról, hogy az amerikaiak millióit vette fel a Works Progress Administration és a Civilian Conservation Corps közmunkáinak bérlistájára. Mi, amerikaiak máig vezetünk a WPA építette utakon és küldjük a gyermekeinket a WPA építette iskolákba.

Nem képeztek mindezek a közmunkák nagy fiskális ösztönzést ? Nos, ez nem volt olyan nagy, mint gondolhatnák. A szövetségi közmunka-kiadásokat jórészt ellensúlyozták más tényezők, nevezetesen a Herbert Hoover által elrendelt nagy adónövelés, amelynek a teljes hatása nem volt érezhető, mielőtt az utóda hivatalba lépett. Ezen kívül, a szövetségi szintű bővítési politikát aláásta a kiadások csökkentése és az adók növelése az államok szintjén és helyi szinten.

És FDR nem csak vonakodott egy általános fiskális expanziót folytatni, hanem türelmetlenül törekedett visszatérni a konzervatív költségvetési elvekhez. Ez a türelmetlenség majdnem elpusztította a hagyatékát. Elsöprő választási győzelme után 1936-ban, a Roosevelt-kormányzat csökkentette a kiadásokat és emelte az adókat, olyan gazdasági visszaesést kiváltva, amely a munkanélküliségi rátát újra kétszámjegyűvé növelte és az 1938. évi időközi választásokon nagy vereséghez vezetett.

Ami megmentette a gazdaságot és a New Dealt, az a hatalmas közmunka-projekt volt, amely a II. Világháború néven ismert, és végül olyan fiskális stimulust nyújtott, amely megfelelt a gazdaság szükségleteinek.

Ez a történet fontos tanulságokat kínál a belépő kormányzatnak. A politikai tanulság az, hogy a hibás gazdasági lépések gyorsan alááshatják a választói felhatalmazást. A demokraták nagy győzelmet arattak a múlt héten, de még nagyobbat 1936-ban, csak azért, hogy lássák a sikerüket elpárologni az 1937-38-as recesszió után. Az amerikaiak nem várnak azonnali gazdasági eredményeket a belépő kormányzattól, de várnak eredményeket, és a demokraták eufóriája rövid életű lesz, ha nem hoznak gazdasági helyreállást.

A gazdasági tanulság annak a fontossága, hogy eleget tegyenek. FDR azt gondolta, hogy bölcs féken tartani a kiadásait ; valójában nagy kockázatokat vállalt ezzel a gazdaság és a hagyatéka terén. Azt tanácsolom az Obama-embereknek, hogy számítsák ki, mekkora segítségre van szerintük szüksége a gazdaságnak, és az eredményhez adjanak hozzá 50%-ot. Egy depressziós gazdaságban sokkal jobb a túlzott ösztönzés irányában tévedni, mint a túl kevés irányában. Röviden, Obama esélyei egy új New Deal vezetésére jórészt attól függenek, hogy a rövidtávú tervei elég bátrak-e.

A progresszívek csak remélhetik, hogy ő rendelkezik a szükséges elszántsággal.

(Fordítás : Szende György)

http://www.iht.com/bin/printfriendly.php ?id=17688798