Hogyan tovább baloldal ?

Az utolsó pont kivételével – ebben a Május Elseje Társaság Országos Gyűlése határozatát ismertetem – személyes véleményemet, töprengéseimet foglalom össze tézisszerűen :

1./ Mi történik, ha a kapitány apály idején beképzeli magának, hogy dagályban hajózik ?! Ez arról jut eszembe, hogy napjainkban az európai és a latin-amerikai baloldali mozgalmak mintha az apály és dagály jelenségeire emlékeztetnének, mintha valamiféle politikai divathullámok léteznének. A háború utáni európai fellendülés óriási befolyású pártjai összezsugorodtak : például az Európai Unió Parlamentjébe most egyetlen olasz kommunista képviselő sem került be.

Nem tudok szabadulni a gondolattól : a nagyon sokféle konkrét ok között nemzedékiek is vannak. A háború utáni nemzedék már csak emlékeiben fiatal.

2./ Nyomasztólag hat ránk, hogy a fiatalság mozgalmi élményeit nem a baloldaliak által kínált lehetőségekből meríti. Ennek okai között említhetnénk a tagadás ösztönének természetes megnyilvánulását. Ezt most táplálja az a csalódás, helyzet-rosszabbodás, amit a magát baloldalinak nevező politikai kormányzásnak tulajdonítanak. A jobboldal érdeke homályban hagyni : nem csak kormányzati, hanem a rendszer lényegéből eredő okok is vannak.

Nem térhetünk ki az elől sem, hogy az elöregedett baloldali nemzedéknek nem könnyű megérteni : XXI. századi kihívásokra nem lehet XX. századi beidegződésekkel válaszolni. Marx 1850-ben – utalva az akkori forradalmár nemzedékre – fejtegette : „Nem csak új világot kell meghódítania, hanem el kell pusztulnia, hogy helyet adjon azoknak az embereknek, akik az új világra megértek.” (MEM 7. kötet, 76. old.)

3./ Az uniós választáson bebizonyosodott (nem először), hogy az elégedetlenségi, lázadási energiát a szélsőjobboldal használja ki. Számára mindig kéznél van az alantas emberi indulatok kihasználásának lehetősége is. Új folt jelent meg Európa politikai térképén : az euronáci.

Ma is elgondolkoztató Marx XIX. század-közepi felismerése arról, hogy a burzsoázia – adott esetben – szinte provokálja zendülésre a proletáriátust, hogy elkerülje a forradalmat. (Vö. MEM. 7. kötet, 30., 87. old.)

Ehhez még két megjegyzés kívánkozik. 1. Az EU jelenleg kétségtelenül jelent bizonyos ellensúlyt a szélsőjobboldali törekvésekkel szemben, de azzal is számolni kell, hogy az euronácik is megpróbálják az unió lehetőségeit kihasználni saját befolyásuk erősítésére. 2. A társadalmi-politikai reakció – történelmi terjedelmében, mai tartalmi variációiban – differenciáltabb annál, hogy politikai falevél-tépegetéssel (fasizmus - nem fasizmus) ezt megérteni, megérttetni lehetne.

4./ Az MSZP (szavazói, „ülésrendi” okokból) – akár kis pártként is – valószínűleg a következő parlament egyetlen baloldali értékekért felelőssé tehető tényezője marad.

Végül is helyzetében súlyos dilemmák rejtőznek. Az adott világpolitikai, világgazdasági konstellációban elkerülhető lett volna-e a rendszerváltás ?! Szabad-e, kell-e kormányzati szerepet vállalni baloldali pártnak a szocializmusból kapitalizmusba való átmenet folyamatában. ?! Az MSZP születési hibája : nem a kapitalizmus lojális ügyintézőjének, hanem odaadó, lelkes úttörőjének szerepét vállalta. „Szocialista versenyben”, önfeledt ideológiai brutalitással, (mondhatni a géprombolók színvonalán) estek neki a – a szükséges és a káros - változtatásoknak.

Az MSZP-től balra álló rendszerkritikai erők e vállalt szerep lendületében a kellemetlen mostohák lettek. Az MSZP megfelelési kéjjel igyekezett szabadulni mindentől, ami a tőle balra állók számára értéknek számított. Ezzel ugyan jobbról nem nyert befolyást, annál többet veszített balról.

A kormányzati magasságokból a kis baloldali szervezetek vagy nem látszottak, vagy fületlen politikai bőröndnek számítottak. Tagjaik szavazatait elvárták, de közösségi létük feltételeit veszni hagyták. Míg a jobboldal összehozta a Polgárok Házát, a baloldali szervezetek közül egyre többen váltak hajléktalanná.

5./ Tény, mi énekeltünk a nemzetközivé váló világról, de ezt – egyelőre – a tőkések valósították meg. S mint tapasztaljuk, ennek következményeit térségünkben, hazánkban jelenleg a jobboldal tudja kihasználni.

Ebből azonban nem a jelenlegi helyzet „végzetszerűsége” következik, már csak azért sem, mert éppen a tőkésrend lényegéből fakadó társadalmi, emberi gondok (válság idején különösen, de „normális” körülmények között is) a kapitalizmus meghaladása felé kényszerítenek. (A tagadás tagadásának nem a mostani az utolsó hulláma…)

A mostani helyzet – a gazdasági-társadalmi válság, az értékválság, a választás tétje – baloldali helytállásért, összefogásért kiált.

A hazai baloldal eddigi története igen gazdag az összefogási törekvésekben, kudarcokban. A Május Elseje Társaság – ahol én dolgozom - alapító részese volt több baloldali és más demokratikus erők összefogását célzó törekvéseknek : Társadalmi Érdekegyeztető Tanács, Baloldali Együttműködési Tanács, Haladó Erők Fóruma, de csatlakoztunk a Szociális Chartához, a Magyar Antifasiszta Ligához is. Nagyon fontos az elméleti műhelyek tevékenysége is : Eszmélet Baráti Kör, Baloldali Elméleti-Polítikai Műhely.

Természetesen új próbálkozástól mindig lehet új lendületet remélni. Az is igaz, hogy az újszülöttnek minden kezdeményezés új. (Baj az, hogy hozzánk ritkán jönnek politikai „újszülöttek.”)

Az új kezdeményezéseknek előre kell tekinteni, mégis meg kell fogalmaznom : nem volna célszerű elemezni, elgondolkozni azon : Miért nem sikerült az elődöknek az, aminek a sikerében az újak bíznak ? (Már csak azért is, mert nagyjából ugyanazok az emberek ringatják minden új kezdeményezés bölcsőjét.)

6./ Az összefogásban a tartalom és a forma szoros kölcsönhatásban van.

A formát illetően jelenleg kétféle törekvés érvényesül. Az egyik „a mindenséggel mérd magad” címszóval lenne jellemezhető. A másik inkább a „ki a kicsit nem becsüli” tapasztalatából indul ki.

Az eddigi tapasztalatok szerint az „egység” a szervezeteken való túllépés álneve volt. A gyakorlatban azt jelentette : sorakozzatok fel az én egységem alá. Ennek pedig egyetlen valóságos következménye volt : a további osztódás.

Felfogásom szerint a kis baloldali közösségekben felhalmozódtak olyan értékek, amelyeket kár lenne „átugrani”. Példának említem a szakmai-közéleti együttműködést, amely 7 civil szervezet összefogásával a Haladó Erők Fórumára vitte a hazai vízgazdálkodás százezrek hétköznapi életét érintő ügyét. A hasonló hozományokból épülhetnek az új politikai „élettársi” kapcsolatok.

Itt kapcsolódunk a tartalom és a forma kölcsönhatásához. A baloldali együttműködés általános tartalmi követelménye lehet a kapitalizmus meghaladásának, valamint a szocializmus eddigi formái meghaladásának vállalása. A konkrét reálpolitikai baloldali követelmények, követelések, magatartás kimunkálásának a dolgozó lakosság hétköznapi megélhetésének, (a hétköznapi és a ’magas szintű’ gyűlölködés-gyűlöletkeltés által fenyegetett) létbiztonságának érdekeiből kell kiindulni. Ehhez a Szociális Charta és a „90 fokos fordulat” koncepciója jó kristályosodási pontokat jelentenek.

7./ A Május Elseje Társaság – az Országos Gyűlés 2009. június 13-i döntése értelmében - a jelenlegi helyzetben a szervezeteket és személyeket összefogó baloldali együttműködés, tömörülés, társulás irányvonalát követi. Annak tudomásul vételével, hogy közhasznú szervezet pártszövetségben nem vehet részt.

Aggod József