samedi 9 juillet 2011, par Attac France
A mezőgazdasági G-20 hegy egeret szült !
2011. június 24. - Attac France Nyilatkozat
Az árak emelkedése elleni harc ürügyén elhangzott dícséretek csak erősíteni fogják az élelmezési bizonytalanságot. A legfontosabb ajánlás az volt, hogy a lehető leggyorsabban fejezzék be a Világkereskedelmi Szervezet keretében folyó tárgyalások jelenlegi ciklusát, a mezőgazdasági kereskedelem liberalizálásának erőltetésével és elutasították a fejlődő országok védelmének megerősítését. A mezőgazdasági G20 végső nyilatkozata egyébként szorosan kapcsolódik a június 11-i Nicolas Sarkozy-jelentéshez, amelyet 10 olyan nemzetközi intézmény készített amelyek ezt a globális élelmezési zűrzavart igazgatják.
Arról van szó, hogy mozdítsanak elő „egy nyitottabb mezőgazdasági piacot, amely javítja a piaci jelzések átvitelét”, javítsák a mezőgazdasági politikák nemzetközi koordinációját, hogy megerősítsék a bizalmat a nemzetközi piacokon”, könnyítsék meg a mezőgazdasági termékek nemzetközi áramlását, hogy megerősítsék a globális élelmezési biztonságot” és ezért :
• Javítsák a kockázatkezelési eszközök kidolgozását, azzal a teljesen irreális feltétellel, hogy ezzel kedveznek a határidős mezőgazdasági piacoknak a rugalmas keresleti árakban, holott a Világbanknak a szubszaharai Afrikában ezzel kapcsolatban szerzett korlátozott tapasztalatai a 90-es évek óta teljes csődöt mutatnak. Ugyanúgy nem alkalmas a mezőgazdasági biztosítási rendszerek számára sem, amelyek minél kevésbé érhetők el számukra, annál inkább szükségük van tömeges szubvenciókra, ahogy ez a gazdag országokban is látható ;
• „Javítsák a mezőgazdasági származékos piacok működését”, további pontosítás nélkül, a labdát ezzel visszadobták a G20-as pénzügyminisztereknek. A mezőgazdasági piacokon történő spekuláció, amely erősen hozzájárul az árak megugrásához, ezzel csak tovább fejlődne ;
• Egyetértés hiányában a G-20 a regionális biztonsági tartalékok létrehozását rugalmas keresleti árakkal az élelmezési válságok esetére korlátozta. Ezek a regionális tartalékok hatástalanok lesznek az árrobbanásokkal szemben, amíg az Egyesült Államok – amely a „világpiaci gabonaárak fő spekulánsa” – és az Európai Unió folytatják piacaik deregulációját és csökkentik gabonakészleteiket. Semmiféle konszenzust nem találtak arra, hogy kiemeljék az agroüzemanyagok meghatározó szerepét a mezőgazdasági árak robbanásában, és a jelentés csak mélyebb elemzéseket kér ebben a kérdésben.
A G-20 által erőltetett megoldás „a mezőgazdasági termelés és termelékenység szignifikáns növekedésén” alapul, nevezetesen a búza genomjával kapcsolatos kutatási erőfeszítéseken : így tehát arról van szó, hogy kedvezni akarnak az agroipar és a GMO multinacionális cégek érdekeinek a paraszti autonómia rovására. Ez ismét csak azt jelenti, hogy a problémák mindenek előtt az élelmiszerekhez való hozzájutás erős egyenlőtlenségéből erednek, amelyre a génmódosítás minden, csak nem megoldás.
Nem is várhattunk más eredményt ettől a mezőgazdasági G-20-tól, amelyben, miközben az árak „elfutása” elleni harcról beszélnek, a nagy globális gabona- és olajos mag exportőrök – Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, EU, Brazília plusz Indonézia és Malajzia – éppen az árak emelkedésében érdekeltek, amely nagyban növeli bevételeiket ebben az ágazatban, még akkor is, ha közben ennek következményeit a Dél nettó importőrjei és az egész világ állattenyésztői szenvedik el. Mégis, a mezőgazdasági politikának az élelmezési szuverenitás alapján egy hatékony importvédelemmel és a mezőgazdasági termelők ártámogatásával helyreállítása a jövőben megtörténhet, mint a múltban az északi országokban, mert ez az egyedüli eszköz arra, hogy az éhezést megszüntessük a világon és egy fenntartható fejlődést segítsünk elő. Az Attac ebben a szellemben fogja folytatni harcát, együtt Észak és Dél minden társadalmi mozgalmával.