Fatális téboly

A Nobel-díjas közgazdász szerint rövid távon az USA gazdaságát igazán csak a munkanélküliség fenyegeti. Ehhez képest a deficit távoli probléma.

Krugman, Paul : Fatális téboly

PAUL KRUGMAN : The Fatal Distraction

2011.szeptember 4.

Péntek két olyan számmal köszöntött be, amelynek hatására Washingtonban mindenkinek azt kellene mondania : „Istenem, mit tettünk ?”

E számok egyike a nulla – ez az augusztusban teremtett munkahelyek száma. A másik a kettő – ez a tízéves USA-kötvények kamata, majd olyan alacsony, mint valaha is volt. Együtt véve, ezek a számok szinte ordítanak, hogy a Körúton (Beltway, a Washington, D.C.-t körbevevő 495-ös államközi autóút) belül nem a valódi gondok miatt aggódnak, és ez súlyos kárt okoz.

A pénzügyi válság akut szakaszának a befejeződése óta, Washingtonban a politikai vitát nem a munkanélküliség problémája uralja, hanem a költségvetési deficit által okozott állítólagos veszélyek. A szakértők és a média azt állították, hogy Amerika legnagyobb kockázata annak a veszélye, hogy a befektetők az USA adóssága miatt „kihúzzák a dugót”. 2009 májusában például a The Wall Street Journal deklarálta ; a „kötvényegyesület tagjai” „bosszúval visszatérve” azt mondják az olvasóknak, hogy az Obama-kormányzat „epikus kiadási dáridója” a kamatlábak felszökését fogja előidézni.

Amikor ezt a szerkesztőségi cikket közzétették, a kamatláb 3,7%-os volt. Most pénteken, mint már említettem, csak 2%-os volt.

Nem akarom semmibe venni az USA hosszú távú költségvetésének a gondjait. Ha mondjuk, a húszéves fiskális kilátásokat vesszük, azok valóban mélyen aggasztók, főként a növekvő egészségügyi költségek miatt. De az utóbbi két év tapasztalata túlnyomóan megerősítette, amit közülünk egyesek kezdettől fogva állítottak. A deficitek, amelyeket éppen most alkalmazunk – ezeket fenn kell tartanunk, mivel a deficites kiadások segítik a depressziós gazdaságot – egyáltalán nem jelentenek veszélyt.

És a nem létező veszély miatti megszállottságával Washington valódi problémát tesz sokkal súlyosabbá – a tömeges munkanélküliséget, amely a nemzet alapjait rágja szét.

Bár a frázispufogtató szónokokra hallgatva ezt sosem tudni, de a múlt év valójában nagyon jó próbája volt az elméletnek, amely szerint a kormányzati költekezés csökkentése állásokat teremt. A deficit-megszállottság blokkolta a szövetségi ösztönzés nagyon szükséges második menetét, és az ösztönző kiadások megszűnésével, amint történt, de facto pénzügyi megszorításokat tapasztalunk. Az állami és a helyi kormányok különösen érzékelik a szövetségi segítség elvesztését, ezért sok programjukat erősen megnyirbálták és sok dolgozót bocsátottak el, főként iskolai tanítókat.

És a magánszektor valahogyan nem válaszolt örvendezve ezekre az elbocsátásokra a zsugorodó kormányzatok láttán és azzal sem, hogy dínom-dánomba indult volna a munkavállalók felvátelével. O.K., tudom, mit mondanak a szokásos gyanúsítottak – nevezetesen, hogy a vállalatokat a szabályozástól és a magasabb adóktól való félelem fékezi. De ez csak egy jobboldali fantázia. Sok felmérés mutatta ki, hogy a kereslet hiánya – amelyet a kormányzati megszorítások fokoznak – a vállalkozások legsúlyosabb problémája, míg a szabályozás és az adók alig látszanak a képen.

Például, amikor nemrég a McClatchy Newspapers véletlenszerűen kiválasztott kisvállalat-tulajdonosokat vizsgált, hogy feltárja, mi a gondjuk, senki sem panaszkodott az ágazatának a szabályozására, és csak néhányan panaszkodtak sokat az adókra. És említettem-e, hogy az adózás utáni nyereségek, mint a nemzeti jövedelem része, rekordszinteken vannak ?

Így hát a rövid távú deficit nem probléma, a kereslet hiánya az, és a kiadások csökkentése sokat ront a dolgokon. Lehet, hogy ideje irányt váltani ?

Ami Obama elnök tervezett gazdasági beszédére emlékeztet. Hasznosnak találom a gondolkodást három kérdésről : Mit kell tennünk munkahelyek létesítéséért ? Mivel fognak egyetérteni a republikánusok a Kongresszusban ? És az adott politikai realitások mellett mit kell az elnöknek javasolnia ?

A válasz az első kérdésre az, hogy a szövetségi kormánynak jelentős állásteremtő kiadásokat kell eszközölnie, nagyrészt az ország infrastruktúrájának a javítása és korszerűsítése formájában. És több segítséget kell adni az állami és a helyi kormányzatoknak, hogy megállíthassák az iskolai tanítók elbocsátását.

De mivel fognak egyetérteni a republikánusok ? Ez egyszerű : semmivel. Obama minden javaslatát ellenezni fogják, még ha azok világosan segítenék is a gazdaságot, vagy azt kell mondanom, különösen akkor, ha segítenék a gazdaságot, mivel a nagy munkanélküliség őket segíti politikailag.

Ez a realitás nehezíti a választ arra, mit kellene javasolnia az elnöknek, mivel semmi sem valósul meg hamar abból, amit javasol. Személy szerint én kész vagyok nem hibáztatni Obamát a tétlenségért a javaslatainak olyan specifikumai terén, amelyek nagyok és merészek. Amit most a legszükségesebb tennie, megváltoztatni a párbeszédet ; rávenni Washingtont arra, hogy újra a munkahelyekről folyjon a vita, és arról, hogyan segíthet a kormány a létesítésükben.

Remélem, hogy ez sikerül neki a nemzet és különösen a munkanélküli amerikaiak milliói érdekében, akiknek csekély a kilátásuk arra, hogy munkát találjanak.

(Ford. Szende Gy.)

krugman