Paul Krugman ismét a megszorítások ellen érvel

Krugman, Paul : Érvágás

Paul Krugman : The Bleeding Cure

2011. szeptember 18.

Az orvosok valamikor hittek abban, hogy a vért leeresztve a betegből kitisztíthatják a rossz testnedveket, amelyeket a betegség okának gondoltak. Valójában, persze, a vércsapolás gyengítette a beteget és valószínűbbé tette a halálát.

Szerencsére, az orvosok már nem hisznek abban, hogy a beteg kivéreztetése egészségessé teszi őt. Sajnos, sok gazdaságpolitikus még hisz ebben. És a gazdasági vércsapolás nem csak nagy fájdalmat okoz, hanem kezdi aláásni a távlati növekedési kilátásainkat is.

Némi háttér : Az utóbbi másfél évben a politikai diskurzust Európában és az Egyesült Államokban a fiskális megszorításra való felhívások uralták. A kiadások megnyirbálásával és a deficitek csökkentésével, mondták nekünk, a nemzetek helyre tudják állítani a bizalmat és előidézni a gazdasági újjáéledést.

És a megszorítás valódi volt. Európában az olyan bajban lévő országok mint Görögország és Írország súlyos megszorításokat hajtottak végre, és még az erősebbek is saját, enyhébb megszorító programokat alkalmaztak. Az Egyesült Államokban a 2009. évi szerény szövetségi ösztönzés lecsengett, míg az állami és helyi kormányzatok megnyírták a költségvetésüket, így egészében de facto az európaitól nem nagyon eltérő megszorítás felé mozdultunk el.

Furcsa ezt mondani, de a bizalom nem lódult meg. Valahogyan, a vállalatokat és a vásárlókat sokkal inkább látszott nyugtalanítani a kereslet és az állások hiánya, mint amennyire megnyugtatta őket a kormányuk fiskális politikájának az indokoltsága. És a növekedés stagnálni látszik, míg a munkanélküliség katasztrofálisan nagy az Atlanti-óceán mindkét oldalán.

De, mondják az eddigi rossz eredmények igazolói, nem kellene inkább a távlatra koncentrálnunk, mint a rövid távú fájdalmakra ? Ténylegesen, nem : a gazdaságnak valódi segítségre van szüksége most, nem hipotetikus megtérülésre tíz év múlva. Minden esetre, kezd látszani a bizonyíték arra, hogy a gazdaság „rövid távú” bajai – most a negyedik évükben, és romolva a megszorításra koncentrálás következtében – a távlati kilátásoktól is vámot szednek.

Vegyük számba, nevezetesen, mi történik Amerika gyártó bázisával. Rendes időkben, a gyártó kapacitás évi két-három százalékkal nő. De a tartósan gyenge gazdaság idején az ipar csökkenti, nem pedig növeli a termelő kapacitását. Jelenleg, a Federal Reserve becslései szerint a gyártó kapacitás közel öt százalékkal kisebb, mint 2007 decemberében volt.

Ez azt jelenti, hogy ha és amikor végül valódi helyreállás kezdődik, a gazdaság kapacitáskorlátokba és termelési szűk keresztmetszetekbe ütközik, sokkal hamarabb, mint kellene. Azaz, a gyenge gazdaság, amely részben a költségvetési csökkentések eredménye, a jövőt is megsebzi, ugyanúgy, mint a jelent.

Ezen felül, a gyártó kapacitás hanyatlása valószínűleg csak a rossz hírek kezdete. Hasonló kapacitáscsökkenés valószínűleg a szolgáltató szektorban is fel fog lépni ; valójában lehet, hogy már fel is lépett. És mivel a tartós munkanélküliség a Nagy Depresszió óta a legmagasabb szinten van, reális annak a veszélye, hogy sok munkanélküli már munkaképtelennek fog tűnni.

És a közkiadások csökkentésének az oroszlánrésze az oktatásra esik. Az iskolai tanítók százezreinek az elbocsájtása valahogyan nem látszik jó módszernek a jövő megnyerésére.

Tény, ha kombináljuk annak az erősödő bizonyítékait, hogy a fiskális megszorítás rontja a jövő kilátásainkat, az USA kormányadósság nagyon kis kamatlábaival, nehéz elkerülni az ijesztő következtetést : a költségvetési megszorítás nagyon is kontraproduktív lehet még tisztán fiskális szempontból is, mert a kisebb jövendő növekedés kisebb adóbevételeket jelent.

Minek kell történnie ? A válasz az, hogy nagy lökésre van szükségünk a gazdaság megmozdításához, nem valamilyen jövőbeli időpontban, hanem éppen most. Jelenleg több, nem kevesebb kormányzati kiadásra van szükségünk, agresszív expanziós politikával támogatva a FED és külföldi partnerei által. És ezt nemcsak kihegyezett fejű közgazdászok mondják ; hanem olyan üzleti vezetők is mint Eric Schmidt, a Google-tól, és a kötvénypiac, amely ilyen alacsony kamatlábak mellett vásárolja az USA adósságát és ténylegesen expanziósabb politikáért esedezik. És az igazság kedvéért, egyes politikai szereplők ezt elérni látszanak. Obama elnök új állásterve helyes irányú lépés, miközben a Federal Reserve és a Bank of England egyes igazgatósági tagjai – szomorú, hogy a Európai Központi Banké nem – sokkal inkább növekedésre orientált politikára hívnak fel.

Amire igazán szükségünk van azonban, az meggyőzni jelentős számú politikailag erős és befolyásos embert arról, hogy az elmúlt másfél évben pontosan a rossz irányban haladtak, és U-kanyart kell tenniük.

Ez nem lesz könnyű. De amíg ezt a fordulat meg nem történik, a vérzés, amely most gyengíti a gazdaságunkat és ugyanakkor aláássa a jövőnket, folytatódni fog.

(Ford. Szende Gy.)

Forrás : érvágás