Az európai elitek nem bízakodhatnak a görög tavaszban

Costas Douzinas : European elites should be wary of the Greek spring

http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2011/nov/06/greek-spring-europe-contagion-resistance

Nem meglepő, hogy George Papandreou görög miniszterelnök elvesztette a hatalmat : a görögök reakciója az október 27-iki megegyezésre egy újabb adag megszorítással és a nemzeti függetlenség további aláásásával végzetes hatással volt a kormány számára. A következő napon le kellett törölni egy katonai díszszemlét, mivel a tiltakozók foglalták el az utcákat, de több más városban is meg kellett szakítani a megemlékező parádékat. A politikai elitek, amelyek támadhatatlannak érezték magukat 30 éven át, most érzik a népharagot, amit részben képtelenek felfogni, de elfojtani sem képesek.

A referendumra való felhívás teljesen irracionális volt és azt mutatta, hogy a rezsim elvesztette a kapcsolatát a néppel és elkeseredetten próbálja menteni a bőrét. Papandreou húzása az euró zóna hatóságai elleni burkolt fenyegetés tűnt, s így értelmezték azok a vezetők is, akiket már durván elutasítottak néhány évvel ezelőtt is a francia és holland népszavazásokkor, amikor a fő nemzetek közül kettő elutasította az európai alkotmányt és véget vetett egy neoliberális elveken nyugvó európai szuperállam létesítésére irányuló törekvéseknek. A „referendum” egy piszkos szó a brüsszeli folyosókon, az elitek félelmét idézi, mivel arra utal, amikor a nép egy pillanatra a politikai színpadra lép.

De Papandreou terve nem egy megkésett demokratikus fellángolás volt, mely jóvá akarta tenni a görögök által elszenvedett sorozatos megaláztatásokat vagy amely megpróbálta volna helyreállítani a népszuverenitást az IMF-el és Németországgal szemben. Ellenkezőleg, ez a kormány kísérlete volt, hogy visszanyerje a kezdeményezést saját népével szemben, amely ordítva követeli, hogy tűnjön el a színről. Az európai hatóságok váratlan, de annál dühödtebb reakciója miatt, a zsarolás fordítva sült el, és a kísérlet egy csüggedt és teljesen megvert kormány hattyúdalává vált.

Először, ez fenyegetés volt a görög népnek, amely több mint 18 hónapja folyó tiltakozásával kormányozhatatlan országgá tette Görögországot. Papandreou azt mondta nekik, hogy ha nem fogadják el az új, katasztrofális intézkedéseket, arra ítéltetnek, hogy elhagyják az eurózónát és az életszínvonal még tovább zuhanjon. Másodszor, ezt a PASOK nem-kormánytag parlamenti képviselőinek címezték, akik a nép nyomására és a vészes közvélemény-kutatásokra reagálva nyugtalankodtak. Arra kérték őket hogy szavazzanak bizalmat Papandreou-nak a múlt pénteken, arra hivatkozva, hogy James Callaghan elvének megfelelően, teljesen normális, hogy „a pulykák nem szavaznak a korai karácsonyra”.

De a játszma nem sikerült. A szocialista képviselők bizalmat adtak, hogy halasszák a választásokat és megmentsék a pártot a teljes összeomlástól, de azzal a feltétellel, hogy Papandreou lemond, és nemzeti egységkormányt alakítanak. A PASOK és a jobboldali Új Demokrácia közötti szörnyű tárgyalások végül egy nagy megszorító koalícióban hozták össze a politikai eliteket. Az eredetileg december 4-ikére tervezett választásokat most elhalasztják és az európai diktátumnak engedelmeskedő két párt készül szembenézni a néppel, amely alapvetően elutasítja a politikai machinációikat. Papandreou bekövetkező távozása a görögök hosszú küzdelmének az eddigi legjobb eredménye lehet : közvetlenül követve az arab tavaszt, emlékeztetve arra, hogy a nyugati kormányok is bukhatnak, ha elhagyják a demokrácia, a társadalmi igazság és a függetlenség alapelveit.

Az európai részvétel viszont ebben a végjátékban problematikus. Az Angela Merkel, Nicolas Sarkozy és az eurokraták által kioktatott és megleckéztetett Papandreou képe, nem sok jóval kecsegtet az unió jövőjére nézve. A népszavazás, a népnek feltett kérdés, de a kormány összetétele is nemzeti politikai döntés, mivel Görögország elméletben független marad. A mentőcsomag egy kölcsön, (amelyet teljes mértékben vissza kell fizetni, a „hajvágás”, a könnyítés kizárólag a magántulajdonú kötvényekre vonatkozik). Egy szuverén kormánynak nyújtott kölcsön nem ad a kölcsönt nyújtó kormányoknak jogot arra, hogy protektorátusként kezeljék az országot. De ez az, ami történik, és ez tovább növeli a nép dühét. A mostani javaslatok értelmében gyarmati típusú adminisztrátorokat rendeltek ki az ország kormányzására.

Nemcsak Papandreou-ról van szó : Európa pimaszsága is megmutatkozott. A görög nép a maga hosszan ideje tartó harcával és áldozataival végül meg fog szabadult a kormányától. A leggyengébb láncszem részben a népi ellenállás eredményeként szétszakadt. A dominók most nyugat felé fognak dőlni. Görögország gazdasági jövője nehéz lesz, de a demokrácia győzött. Az elitnek nem csak az euróval kapcsolatban kell félnie a „fertőzéstől”, hanem a görög ellenállás elterjedésétől is Európa-szerte.

(Ford. Szende Gy.)