Beckó

Az autóbuszból kiszálló turisták alig hittek a szemüknek. A várromok között egy köpcös, csörgősipkát viselő alak ugrált egyik szikláról a másikra, megszégyenítve a környék zergéit. Az idősebb hölgyek lélegzetüket visszafojtva követték a bakugrásokat, de a látvány a fiatalabbakat is a földhöz szegezte.

Valamennyien ismerték Beckó várának történetét, és hamar rájöttek arra, hogy a különös, ugrándozó alak csakis a híres udvari bolond lehet. Öltözete, pajzán mozdulatai, a turistáknak szamárfület mutogató játékossága még a kezdetben kételkedőket is rövidesen belátásra bírta.

A tűzoltóautó szirénázása szakította félbe az ámulatot, és nemsokára egy mentő is megjelent. Röpke félóra alatt befogták a hevesen tiltakozó és kemény ellenállást tanúsító légtornászt, majd a falu jegyzőjének irodájába vitték. Rövidesen több hivatalos személy is megérkezett, a kihallgatás kezdetét vette.

─ Belenézhetek a papírjaiba, illetve a személyi igazolványába ?

─ Annak idején nem nyűglődtek mindenféle papírokkal. Adtak egy nevet az újszülöttnek, és kész !

─ Állampolgársága ?

─ Kettős állampolgár vagyok. Magyarországon születtem és Szlovákiában élek. Még sohasem szólítottak fel arra, hogy magyar állampolgárságomról lemondjak.

A hivatalnok nyelt egyet, majd feltette a következő kérdést : ─ Biztos abban, hogy 1347-ben született ?

─ Kételkedik az emlékezőtehetségemben ?

─ Nem, csak úgy… Jól érzi magát ?

Beckó a fehérköpenyes mentőorvosra nézett és fátyolos hangon a következőket válaszolta : ─ A vár bejárásától egy kicsit fájnak a lábaim, de egyébként minden rendben van.

─ Mégis, mit keresett ott fenn a magasban, a várrom tetején ?

─ Azt vizsgáltam, hogy milyen átalakításokat végeztek az épületen az elmúlt évszázadokban. A beadványomban ezt is figyelembe kell venni.

─ Milyen beadvánnyal foglalkozik mostanság, tisztelt uram ?

─ Visszakérem a váramat, amit Stibor vajda ajándékozott nekem a tizennegyedik században. Én vagyok a jogos tulajdonos, és ha a kérvényemet elutasítják, akkor beperelem mind a magyar, mind a szlovák államot. Olyan pert akasztok az urak nyakába, hogy elmegy a kedvük a bolondozástól.

A jelenlevő hatósági személyek döbbenten hallgatták az ízes magyarsággal beszélő férfit. Ruhájának kifényesített ólomgombjai vakítóan szikráztak a bezúduló napsugarakban, hosszúorrú cipője az íróasztal lábát súrolta. A mentőorvos a mobilján babrált, a jegyző pedig tanácstalanul nézett a többiekre, segítséget várt tőlük.

Néhány napos megfigyelés után a klinika egyik, természetgyógyászattal is foglalkozó professzora megállapította, hogy Beckó az elmúlt évszázadok folyamán a lélekvándorlásnak szentelte magát, és több stációt is megjárva, ismét régi bőrében éledt újjá.

Szabadon hagyhatta el az intézményt, a különös esetnek azonban gyorsan híre ment. Több magyar és szlovák bulvárlap is terjedelmes híradásokban foglalkozott Bolondóc várának feltámadt tulajdonosával :

Előkerült Beckó !

Stibor vajda egykori udvari bolondja visszaköveteli tulajdonát !

Rövidesen megindult a magyar és a szlovák állam elleni per. A két beperelt ország pénzügyminisztere a kormányközi egyeztetések után közös közleményt adott ki, amelyben állást foglaltak az egykori udvari bolond kárpótlásának lehetőségeiről. A megegyezés szinte már karnyújtásnyira volt, amikor Beckó váratlanul megmakacsolta magát, és kijelentette, hogy csak a teljes körű reprivatizációt fogadja el, mint egyetlen, és semmivel sem helyettesíthető megoldást.

Közben megalakult a Beckó & Beckó Részvénytársaság is, amely rövidesen nagyszabású tervekkel lépett a közvélemény elé. Ötcsillagos szálloda, osztályon felüli éttermek, valamint vellnes fürdő is szerepelt az elképzelésekben. A vendégek egy hatalmas méretű csúszdán hagyhatták volna el az újjávarázsolt várat.

A cég részvényeinek ára több közép- és keleteurópai tőzsdén is rohamosan emelkedni kezdett, egyes országokban már az eredeti érték többszöröséért vették a papírokat. De komoly érdeklődést mutattak a japán, az argentin és a kameruni befektetők is.

A vár területén két toronydaru jelent meg, és az alant vezető utakat is lezárták. Ez persze újabb perhez vezetett a helyi önkormányzat és a részvénytársaság között, a bíróságok leterheltsége miatt azonban csak a következő év végére ígérték az első tárgyalás időpontjának kiírását. A közutak megnyitásának lehetősége így a távoli jövőbe csúszott át. A turisták is csak nagy kerülővel juthattak el a vár közelébe, az elkészült fényképek azonban jól mutatták a toronydaruk helyzetét, és a hegy lábánál elhelyezett információs tábla is minden kérdésre megfelelő választ adott.

A sajtó egyre gyakrabban adott hírt a készülő komplexumról, és a részvények ára folyamatosan emelkedett. A Beckó kontra magyar és szlovák állam közötti per elhúzódása nemhogy rontotta volna az üzleti lehetőségeket, hanem inkább növelte az érdeklődést. Újabb és újabb befektetők kapcsolódtak be az üzletbe.

Beckó a részvények eladásából származó jövedelmét egy svájci bankszámlára utalta át, majd üzleti útra indult. Közvetlen munkatársai is csak annyit tudtak róla, hogy valahol, a Csendes-óceán déli részén fekvő egyik szigetállamban tárgyal. A napi kapcsolat a nagy távolság miatt mind gyakrabban akadozott.

A Beckó & Beckó Részvénytársaság szanálására a következő év elején került sor. A toronydarukat aránylag könnyen értékesítették, de az irodai berendezésekre már nem akadt vevő. A pereket a Legfelsőbb Bíróság mindkét országban szüneteltette, az önkormányzat az útzárakat végre eltávolíthatta, a turisták pedig ismét fotózhatták az égbe meredő várromokat.