A Kézfogás legújabb száma

A KÉZFOGÁS – a baloldali összefogás kérdéseiről

A Baloldali Együttműködés lapja, a KÉZFOGÁS legújabb száma zömmel a baloldali összefogás problémáival foglalkozik. Wirth Ádám „Közös felelősségünk, közös feladatunk” c. vezető cikkében jelzi, hogy a Fidesz vezette jobboldali nacionalista radikális rohammal szemben „a siker reményével, csak egy széles baloldali és demokratikus összefogás veheti fel a harcot.”

Nagyra értekeli, hogy NÉPSZAVA értékes, - bár még közelről sem egyértelműen egymáshoz közelitő, - vitasorozatot közöl az együttműködés kérdéseiről. A KÉZFOGÁS vezető cikke számba veszi azokat a vitákat is, amelyeket az MMP, például szolnoki konferenciáján kezdeményezett, s a Május Elseje Társaság, a Marx Társaság és más szervezetek is folytattak erről a kérdésről. Wirth véleménye szerint a kormány jogos, együttműködésen belüli bírálata nem engedhető át a demagóg eszközökkel operáló, a kormányzás alkotmányellenes megszerzésére törő Fidesznek és a jobboldali szélsőségeseknek. Hozzáteszi : nézete szerint a FIDESZ irányította mozgolódások visszaverésére csak akkor lehet esélye a baloldali demokratáknak, „ha a legfontosabb kérdésekben összehangoltan lépnek fel. Együttműködésre kell törekedni azokkal is, akik a szocialista párton belül szemben állnak a pártvezetésben érvényesülő liberális tendenciákkal. A jobboldal és szélsőjobb megállításához összefogásra törekszünk olyan demokratikus, antifasiszta polgári körökkel is, akiket aggaszt és nyugtalanít a polgári demokráciát fenyegető radikális jobboldal térhódítása.”

Sipos Jánosnak, már több helyről ismert vita-hozzászólása, miközben részletesen helyeslően ismerteti Szili Katalinnak a Népszavában megjelent vita indító cikkét („Muszáj baloldalinak lenni”), elgondoltatónak tartja Tamás Gáspár Miklós írását is, aki új párt szervezését javasolta Szilinek. Maga azon a véleményen van, hogy ez az út a mai feltételek között – amire egyébként TGM is kitér, - nemigen járható. Maga azt javasolja, hogy „jöjjön létre egy szélesebb konzultatív, tanácsadó testület, vezető értelmiségiekből, kompromisszumokra, megoldásra hajló politikusokból, szakemberekből, a legkülönbözőbb politikai horizontokból, pártokból jövő emberekből, érdekvédőkből, szakszervezeti vezetőkből, civil szervezetekből az ország előtt álló alapkérdések megválaszolására, szakszerű, alternatív javaslatok kidolgozására.” Ennek a testületnek – véleménye szerint – nem az ideológiai, politikai megosztottság alapján kellene dolgoznia, hanem a társadalom rövid és hosszabb távú szükségletei alapján javaslatokat lehetne kidolgoznia : egy ilyen széleskörű, valóban demokratikus alapokon nyugvó grémium tevékenysége alapjává válhatna egy, a reális feltételeket és lehetőségeket figyelembe vevő, a rendszert kiigazító politikának.

A lap részletet közöl Krausz Tamással folytatott „Beszélgetések” c. kötetből. Ebben többek között azt a maga által is legyszerűsítőnek tekintett megállapításokat teszi Krausz : „nemcsak a közelmult történelmi értelemben vett „kommunizmus” szűnt meg, hanem a szociáldemokrácia is … a kommunista pártok lettek szocdemekké, a szocdem pártok meg liberálisokká váltak, a korábbi liberálisok konzervatívvá, az egykori konzervatívok egyre inkább szélsőjobbra tolódnak.” Arra a konzekvenciára jut, hogy a baloldal szétforgácsoltsága, szétesettsége, szervezetlensége univerzális probléma jelenleg. „Az MSZP fragmentálódása csak gyorsítaná a jobbratolódást, a weimarizálódást … Amint szélesebb támogatottságú baloldali mozgalom emelkedik fel a neoliberalizmus nyomása alól, a jelenlegi pártstruktúra felbomlik, és a politikai baloldal újjászerveződése elkerülhetetlen lesz. Addig maradnak a civil szerveződések.”

Kemény Csaba javaslata a helyzetet értékelve az, hogy „például a Munkáspárt 2006 vezetői és a már eddig is több éve működő Baloldali Együttműködési Tanács időszakos tanácskozásain résztvevő személyiségei minél előbb szervezzenek meg egy Baloldali Kerekasztal sorozatot”, melyre hívják meg a MSZP baloldali együttműködésre kész vezető személyiségeit is.

Hajdú János, volt MSZP képviselő, neves publicista, levél formában készített írásában mindenek előtt az MSZP-ben végbemenő negatív folyamatok miatt, szkeptikusabban értékeli a helyzetet. „A két évtizede zajló rendszerváltás, illetve most már a kapitalizmus konszolidálódásának folyamata … Magyarországon és néhány, a miénkhez hasonló sorsú közép-kelet-európai országban nem jár együtt sem a dolgozó osztályok érdekvédelmének megszilárdulásával, sem a baloldali, antikapitalista politikai erők izmosodásával. Szakszervezeteink csak árnyékai önmaguknak, a civil szervezetek vagy ki sem épültek, vagy csak vegetálnak, az MSZMP magát kommunista utódpártnak valló kisebbbik fele pedig képtelennek bizonyult akárcsak megközelítőleg közelébe kerülni a parlamenti küszöbnek, majd a közelmúltban ketté szakadt.” Hajdú óvatos fogalmazásban, de félreérthetetlenül a perspektívát csak egy új ideológiai, tartalmi, szervezeti megközelítésben látja.

Sipos József, a Nagy Imre Társaság titkára és a Gazsó-féle társadalomtudományi tagozat egyik exponense, (akit előbb kizártak az MSZP-ből, majd a kongresszus tagságát visszaállította), az MSZP-n belüli rendszerkorrekciós csoportok megerősítésében, s főleg egy új társadalompolitikai, javaslataiban meglehetősen vegyes arculatú „új koalició” létrehozásában látja a megoldást. Kerecsényi Zoltán az összefogás ellentmondásos pápai tapasztalairól számolt be.

Kárpáti Sándor közíró, szokásos jegyzet-rovatában az MSZP vezetésében gyakori, s a baloldalnak ártó zavaró megnyilatkozásokat veszí bírálólag sorra néven nevezve. Joggal teszi szóvá, hogy miközben az Országgyűlés elnöke figyelmet keltő cikkben szorgalmazta a csalódást okozó rendszerváltás korrekcióját, addig „Úgy látszik Szili Katalinból több is van, mert a „kommunizmus áldozatairól” szóló megemlékező beszédében ezt mondta : „ … a kommunizmus miközben földi mennyországot igért, valójában a világ számos táján az e világi poklot teremtette meg.”

A Kézfogás új számának egyik cikkben megidéződik a NÉPSZAVA vitából Vajnai Attila tollából a Munkáspárt 2006 álláspontja is : „újjá kell szervezni a baloldalt, és ezt a szükségszerű folyamatot nem szabad monopolizálni, centralizálni … a szükséges társadalmi háttér megteremtése fontosabb, mint a meglévő ideológiai különbségek, vagy a múlt egyes eseményeinek eltérő értékelése. Fontos, hogy egy új, baloldali összefogás szervezése nem a baloldal megosztására tett kisérlet”.

Érdemes a KÉZFOGÁS új számát tüzetesen – kritikailag is – tanulmányozni a tisztábban látás érdekében.

Széchy András

A Kézfogás teljes anyaga pdf formátumban elérhető alább.